Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület

A nemzeti régiókról szóló (a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett) petíció aláírására buzdítunk minden jó érzésű magyar embert. A tét, többek között, Székelyföld jövője. A polgári kezdeményezést legkönnyebben az online felületen lehet, a kitöltés 1 percet sem vesz igénybe: https://eci.ec.europa.eu/010/public/#/initiative

Az idősebb korosztály és az internettől ódzkodók papíralapon is aláírhatnak, az aláírt íveket Debrecenben a Hatvan u. 24. szám alatt adhatják le, minden hónap 2. és 4. vasárnapján 10-11 között. A nyomtatvány innen tölthető le: http://nemzetiregiok.eu/prints/ vagy kérésre biztosítjuk azt. A papíralapú aláírások gyűjtéséhez, ugyanezen időpontokban, önkéntesek jelentkezését is várjuk. Az önkéntesek között a jövő év májusi határidő lejártát követően 3 darab egyesületi ajándékcsomagot sorsolunk ki.

Álláspontunk szerint Székelyföld területi önrendelkezése nélkül nincsen székely-magyar jövő, területi autonómia nélkül a szórvány pusztulása után a tömbmagyarság eróziója következik éppen ezért ebben a témában a legaktuálisabb kihívás a nemzeti régiók témájában született petíció. A Székely Nemzeti Tanács hat éven keresztül pereskedett és fáradtságot nem ismerve küzdötte le az Európai Unió jogi akadályait, azért, hogy lehetősége legyen aláírást gyűjteni annak érdekében, hogy az Unió területén fekvő sajátos jellegzetességekkel bíró régiókat ne lehessen „darabokra szedni” a fejlődés, a fejlesztés, a kohéziós politika álcája alatt. Az autonómiamozgalom hatalmas lépést tenne előre, ha a sikeres polgári kezdeményezés eredményeképpen az Unióban jogszabály születne a nemzeti régiók „védettségéről”. Ezt kellene segíteni egy támogató aláírással. Ezzel párhuzamosan arra is nagyon kellene figyelnünk, hogy az Unió területén élő, más nemzetiségű ismerőseinket, barátainkat is buzdítsuk az aláírásra, mert nem elég pusztán nekünk, magyaroknak támogatni a kezdeményezést.

Tisztelettel kérünk más magyarországi egyesületeket, szervezeteket, hogy tegyenek lépéseket az intenzív aláírásgyűjtés irányába.

Debrecen, 2019.11.06.

Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület

Rohanunk, persze rohanunk és gyűrjük a hétköznapokat, de hogy évente 2-3 órájuk, órátok nincs összejönni ITT Debrecenben, azt nagyon nehezen lehet megérteni… Évek óta próbálkozunk, civil szervezetként, erőn felül. Fontosabbnál fontosabb témák vannak, melyeket meg kellene beszélnünk, melyekkel kapcsolatban segítő kezet kellene nyújtanunk, a magyar kultúra, a magyar élet bástyái omlanak Erdélyben és a szórvány után a tömbmagyarság végnapjai következnek, még akkor is, ha nyilvánvaló túlzás napokban mérni a hátra lévő időt. Székelyföld területi autonómiája nélkül nem megalázni, hanem felszántani fognak temetőket, Székelyföld területi autonómiája nélkül a Székelyföld határain kívül élő erdélyi magyarság is sokkalta kiszolgáltatottabb helyzetben van. Mi idén is megtartottuk, immáron hatodik alkalommal a Debreceni Székely Napot és akik megtisztelték a rendezvényt (most, vagy a korábbi években) gondolom megerősítenének engem és hasonlóképpen nyilatkoznának: színvonalas műsort láthattak és nagyon értékes embereket ismerhettek meg. Megismétlem ezen a helyen is, amit a megnyitón mondtam volt. „Szóval a székely-kérdés. Nehéz a helyzetünk, mert a sok rokonszenvező, nagyon sokféleképpen látja a helyzetet, nem csupán a válaszokat, de a kérdést is másképp teszik fel. Mi egyszerűsítünk: álláspontunk szerint Székelyföld területi önrendelkezése nélkül nincsen székely jövő, területi autonómia nélkül a szórvány pusztulása után a tömbmagyarság eróziója következik éppen ezért ebben a témában a legaktuálisabb kihívás a nemzeti régiók témájában született petíció.”

A Székely Nemzeti Tanács hat éven keresztül pereskedett és fáradtságot nem ismerve küzdötte le az Európai Unió jogi akadályait, azért, hogy lehetősége legyen aláírást gyűjteni annak érdekében, hogy az Unió területén fekvő sajátos jellegzetességekkel bíró régiókat ne lehessen „darabokra szedni” a fejlődés, a fejlesztés, a kohéziós politika álcája alatt. Az autonómiamozgalom hatalmas lépést tenne előre, ha a sikeres polgári kezdeményezés eredményeképpen az Unióban jogszabály születne a nemzeti régiók „védettségéről”. Ezt kellene segíteni egy támogató aláírással: tíz másodperc, online felület (https://eci.ec.europa.eu/010/public/#/initiative). Ezzel párhuzamosan arra is nagyon kellene figyelnünk, hogy az Unió területén élő, más nemzetiségű ismerőseinket, barátainkat is buzdítsuk az aláírásra, mert nem elég pusztán nekünk, magyaroknak támogatni a kezdeményezést.

Még két rövid gondolat az ismét és mindig távol maradóknak! Dévai Nagy Kamilla és Meister Éva Kányádi-estjét minden irodalomkedvelő sajnálhatja, hogy elmulasztotta, nem tudom, hogy mostanában lesz-e hasonló színvonalú irodalmi műsor a cívis városban. A Kóbor című dokumentumfilmmel kapcsolatban: tekintettel arra, hogy egy egykor erős, református település pusztulását örökítette meg Ferkó Zoltán, úgy gondoltam sokkalta nagyobb lesz az érdeklődés, ITT Debrecenben.

Csíki András
www.ejke.hu

2019. szeptember 14-én, szombaton 17.00 órai kezdettel szeretettel várjuk a Bujdosni se tudó címet viselő Kányádi Sándor-estre, melyet Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, a Kultúra Lovagja és Meister Éva Magyar Művészetért-díjas színművész, a Kultúra Lovagja adnak elő. A helyszínen Ön is aláírhatja a Székely Nemzeti Tanács által, a nemzeti régiók elismertetése érdekében, indított polgári kezdeményezés petícióját; kipróbálhatja, megvásárolhatja az Erdély-ismereti társasjáték legfrissebb kiadását és egyéb kiadványokat.

Helyszín: Debrecen, Hatvan utca 24.

Kapunyitás: 16.00 óra

Támogatói jegy: 500 Ft

Program:

Tudnivalók a nemzeti régiókról szóló, a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett petícióról

Kóbor c. dokumentumfilm ősbemutatója . A filmben mint cseppben a tenger, megmutatkozik a határon kívüli szórványlétbe kényszerült magyarság immár egy évszázados létharca a megmaradásért. Egyben lehetséges kitörési pontokat keresnek ott is, ahol a legtöbbek szerint már nincs visszaút. Szórvány vs tömbmagyarság Erdélyben.

17.00 Bujdosni se tudó Kányádi Sándor-est, melyet Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, a Kultúra Lovagja és Meister Éva Magyar Művészetért-díjas színművész, a Kultúra Lovagja adnak elő.

A helyszínen Ön is aláírhatja a Székely Nemzeti Tanács által, a nemzeti régiók elismertetése érdekében, indított polgári kezdeményezés petícióját; kipróbálhatja, megvásárolhatja az Erdély-ismereti társasjáték legfrissebb kiadását és egyéb kiadványokat.

Szeretettel várjuk, Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület

Megnyitó beszéd

Tisztelt Jelenlevők, Kedves Vendégeink!

A Debreceni Unitárius Egyházközség gondnokaként és az Erdélyt Járók Közhasznú  Egyesület elnökeként köszöntöm Önöket.

Páskándi Géza a Vendégség című, Dávid Ferenc utolsó napjairól szóló kitűnő drámájába a következő szavakat adja főhőse szájába:

„Vendég voltál – a tudatomban. Én is vendég voltam a tiédben. És mindketten vendégek – Isten tudatában. Egyetlen vendégségünk ez.” Az idézet kulcsfogalma a TUDAT, az agy legmagasabb rendű és kizárólag az emberre jellemző funkciója, mely által képesek vagyunk észlelni a létünkkel kapcsolatos jelenségeket. Észleljük hát a teret és időt, amiben élünk és munkálkodunk, minél pontosabb ez az észlelés, annál többet tudunk tenni nemzetünkért, közösségünkért, családunkért, magunkért. A 16. században is, a megszülető Erdélyi Fejedelemség idején is a pontos észlelés és helyzetértékelés vezetett sikerre, amikor is Erdélynek köszönhetően a magyar kulturális fejlődés nem szakadt meg és máig ható eredményeket mutattak fel nagy formátumú emberek, akik példaképként szolgálhatnak napjainkban is. Sok felöl közelíthetők meg az 1566-1571 között született erdélyi vallási törvények. Azt azonban botorság lenne nem megünnepelni, nem kihangsúlyozni, hogy Európa egy kis szegletében, két nagyhatalom szorításában 1568-ban négy vallást ismernek el a tolerancia jegyében, bízva abban, hogy a béke és a fejlődés kéz a kézben jár. Hogy milyen körülmények között került sor a vallásbéke kihirdetésére, kik a történések kulcsszereplői és milyen üzenete van a ma embere számára erről az utánam szólók beszélni fognak. Én kívánom Önöknek, hogy élvezzék a most következő előadásokat, legyen ez egy élményekkel teli Vendégség.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük Kardos József, Fekete Levente és Pap Gy. László tiszteleteseknek a lélekemelő előadásokat, Fekete Kincsőnek és Fekete Hunornak a csodálatos citerazenét és dalokat, Pap Margit tiszteletes asszonynak a rengeteg gondoskodást, Vámosi Róbertnek a finom falatokat. Nagy köszönettel tartozunk Papné Tóth Zsuzsannának, Pap Blanka Zoénak, Vámosi Emíliának, Egryné Líviának, Tóth Bélának, Csíki Sárának. Köszönjük, hogy megtiszteltek minket a nagyajtai, nagyváradi és kocsordi gyülekezet tagjai. Köszönjük azoknak, akik – bár más-más felekezethez tartoznak – fejet hajtottak egy világtörténelmi jelentőségű esemény emléke előtt. Sajnálom, hogy a média közömbös volt az ünnepséggel kapcsolatban. Végül üzenet egynémelyeknek. „Csak kétféle ember létezik a világon: amelyik beszél és amelyik cselekszik. A legtöbbje csak beszél, nem tesz mást, csak beszél. De ha összevetjük tudjuk, aki cselekszik, az változtatja meg a világot, és aki ezt teszi, rajtunk is változtat. Ők azok, akiket nem felejtünk el! Te melyik vagy? Aki folyton csak beszél, vagy aki a sarkára áll és cselekszik? ” (Egy jelentéktelen filmből)

Csíki András

EJKE-elnök

Egyesületünk támogatja a Debreceni Unitárius Egyházközség szeptember 15-i rendezvényét, melyen ünnepi előadások keretében emlékezünk meg az erdélyi vallásbéke 450. évfordulójáról. A belépés ingyenes, felekezeti hovatartozás nélkül mindenkit szeretettel várunk.

A rendezvény programja(9.00-12.00):

Megnyitó
Ima – Fekete levente lelkész
Előadások:
– Kardos József nagyváradi unitárius lelkész: Történelmi kontextus: Erdély és Európa a 16. században
– Pap Gy. László debreceni unitárius lelkész: Vallástörténeti jelentőség: Dávid Ferenc alakja
– Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész: Unitárius főbb hitelvek: A gondviselés
Citerazene a nagyajtaiak előadásában
Emléktábla avatása, festmény leleplezése
Himnusz, Székely Himnusz.

Az EJKE vezetőjeként először 2014-ben a Debrecenben rendezett Civilek Erdélyért Határok Nélkül konferencia keretében tettem kísérletet a következő megválaszolására: hogy jelenik meg az erdélyi (magyar) ember az anyaországi magyarok képzeletében? Kapcsolódó kérdés: mit is jelent, hogy a nemzet egy elképzelt közösség, hogy működik az elképzelés? Azóta többször, több helyen tartottam előadást a témában, most úgy döntöttem közkinccsé teszem az előadás diasorát. Az előadás filmvetítésekkel, hanganyagokkal tekinthető teljesnek! Kérem, hogy, aki fel akarja használni jelezze!

(EL)KÉPZELT ERDÉLY előadás

Csíki András

Játszd Kvízünket!

A kóboriak igazán hálásak, hogy a Petőfi Sándor Program révén nagyobb figyelmet kap falujuk. Meg is érdemlik, hiszen az elmúlt nyolc évszázad viharain át máig kitartó kis magyar falu sorsa, élete okulásul szolgálhat minden veszélyeztetett nemzeti közösség számára a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágon.

Kóbor (románul Cobor, németül Kiwern) nagyközség Brassó megyében. A hajdanvolt Szászföld középpontjában nagyjából egyenlő távolságra fekszik Nagyszebentől, Medgyestől, Segesvártól és Brassótól. A hozzá legközelebbi két nagyobb város Kőhalom és Fogaras. Lakossága kb. 200 fő, ebből mintegy 70-80 fő magyar.

Kóbor Brassó megye legrégebbi települése, már 1206-ban írásban említik. A XX. század második feléig a környező szász lutheránus falvak között az egyetlen magyar református falu volt. Ma is egyharmad részben magyarok lakta szigetként áll az elrománosodott falvak tengerében.

Nevezetessége a szász mintára épített, fallal és bástyákkal körülvett vártemplom. A templomerődöt 1802-ben földrengés és tűzvész rongálta meg. Ma már csak két bástyája áll, a harangtorony és a szalonnabástya, erősen romos állapotban.

A kóbori magyarok túlnyomó többsége 60, sőt 80 év feletti, ahol mindössze három tizenéves él, aki tud „magyarul beszélgetni”, magyarul értő gyerek pedig már egyáltalán nincs. A nagyvárosi ember által sokszor irigyelt összetartó faluközösség is nagyrészt a múlté. Az itt lakók többsége, idősek és még idősebbek leginkább magukban vívják meg mindennapi harcaikat a betevőért, a meleg otthonért, a tiszta udvarért, a rendezett utcáért. Református istentiszteletet kéthetente tart Bacsó István, a fiatal segédlelkész Kőhalomból, ahol rendszerint 15-en, 20-an gyűlnek össze.

Egyik fő feladatom tehát „a magyarság esszébb húzása”, ahogy egy helybeli asszony találóan megfogalmazta. Ennek érdekében a múlt vasárnap – istentisztelet éppen nem lévén – délutáni összejövetelt tartottunk, ahol meg is jelent az istentiszteletről ismert falubeli „kemény mag”. Kis szeretetvendégség keretében bővebben beszámoltam nekik érkezésem okáról. Majd elmondtam, hogy céljaim között a közösség megerősítése után második helyen áll a falu egész Erdélyben egyedülálló értékének, az evangélikus szász erődtemplomok mintájára épült magyar református vártemplom környezetének rendbe tétele.

A kóboriak igazán hálásak, hogy a Petőfi Sándor Program révén nagyobb figyelmet kap falujuk. Meg is érdemlik, hiszen az elmúlt nyolc évszázad viharain át máig kitartó kis magyar falu sorsa, élete okulásul szolgálhat minden veszélyeztetett nemzeti közösség számára a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágon.

A feladat nem kicsi, de nagyon nemes, megéri a küzdést. A célok megvalósítása érdekében elkél a segítség. Az itteni közösség minden segítő kezet, gondolatot, szándékot, a támogatás bármilyen formáját szívesen veszi. A segítők részesei lehetnek egy talán már örökre eltűnt világ megmentésének és így a megismerésének is. Cserébe sokszor ,,csak” őszinte hálát, szállást-ellátást és  azt a gondolatot kaphatják ami a magyarság eme kis szigetének megmentésében nyilvánul meg…ja, és nagyon jó errefelé a házipálinka!

Csatlakozz hozzám, hozzánk! Együtt tényleg többen vagyunk és van esélyünk a megmaradás mellett a fejlődésre is!

Elérhetőségeim: 70 771 9767, ferko.zoltan@gmail.com, és a facebookon (Kobor City)

https://www.petofiprogram.hu/osztondijasaink/ferko-zoltan

A 2017. szeptember 2-ára meghirdetett VI. Debreceni Székely Nap elmarad. A későbbiek folyamán rendezendő Székely Napokat a VI. sorszámtól folytatjuk.

Akinek fontos a rendezvény azt szeretettel látjuk a szeptember 3-án tartandó istentiszteletre (Debrecen, Hatvan utca 24.) vagy azt követően (vasárnap 11.00 vagy 12.00), ahol megbeszélhetjük a teendőket, azért, hogy tovább lehessen vinni a Debreceni Székely Napot.

Öt év alatt sok minden történt.

Székely zászlót és kopjafát avattunk, hargitai fenyőfát ültettünk, mely szépen nő az alföldi földben.

Fellépett, előadást tartott: Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács vezetője, Kiss Stúdió Színház, Nagyvárad; Meister Éva Színművésznő, Vox Antiqua Kamarakórus, Jazz Five Együttes, Wenczel Kristóf a Székely Labdarúgó válogatott vezetője, Tóth Lilla népdalénekes, Debreceni Hajdú Táncegyüttes, Horváth Zoltán György a Romanika Kiadó vezetője, az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány.

Bemutatkozott a csíkszeredai Élő Erdély Egyesület, Torockó település, az olthévízi és a nagyváradi unitárius egyházközség.

Sor került több könyvbemutatóra, kiállításra, vetélkedőre, irodalmi, művészettörténeti előadásra. Finomakat ettünk, jókat beszélgettünk és a gyermekek is találtak elfoglaltságot maguknak.

Kialakítottuk a rendezvény arculatát, sörpadokat, asztalokat, sátrakat, főző felszereléseket vásároltunk; kivetítő, hangfalak, erősítő áll rendelkezésünkre – mindezt saját erőből.

Bízunk a folytatásban, töretlen hittel követeljük Székelyföld területi önrendelkezését, meggondolatlan, felelőtlen, naiv emberek kezdeményezésére pedig csak ennyit kívánunk megjegyezni:

“Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk – vagy valaki csak így emleget minket – ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: Magyar.” Székely Nagygyűlés, Marosvásárhely, 1941

EJKE

Debrecen, 2017. augusztus 16.